Közép-dunántúli regionális portál
ddriszi dariszi eariszi emriszi kmriszi kdriszi ndriszi
ELÉRHETŐSÉGEK
NCSSZI - Mobilitás Országos Ifjúsági Igazgatóság
Közép-dunántúli Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda
8200-Veszprém, Budapest út 3.

Levelezési cím:
8200-Veszprém, Pf.: 382

Tel/fax: 88/581-570, 88/581-571

E-mail: kdriszi@mobilitas.hu
GALÉRIA
Régiónk
A fiatalok helyzete a régióban

A közép-dunántúli régiót három megye, Fejér-, Komárom-Esztergom- és Veszprém megye alkotja, területileg az ország második legkisebb régióját adva (11117 km2). Továbbra is itt él az ország lakosságának 11 százaléka, bár ez 2005-ben még 1.112 millió főt jelentett, 2008-ban már csak 1.104 milliót. A 15-29 éves fiatalok szintén 11 százaléka él a régióban (229 ezer fiatal, ebből 89 ezer Fejér, 65 ezer Komárom-Esztergom és 75 ezer fő Veszprém megyében). Összevetve ezeket az adatokat a 2005-ös ifjúsági helyzetkép adataival látható, hogy a korosztály létszáma (elsősorban a kedvezőtlen demográfiai folyamatok miatt) érzékenyen csökkent, 21 ezer fővel vannak kevesebben, mint öt ével ezelőtt.

 

A térség fellendülését alapvetően a korai kapitalizálódási viszonyok, az ipari társadalom kialakulása hozta meg, a társadalmi fejlődés felgyorsult, tipikus iparvárosok jöttek létre a természeti kincseken alapulva. A második világháború utáni szocialista társadalomban az erőltetett iparosítás gazdasági haszonélvezője volt több település is a régióban, ám eközben a régió településeinek hagyományos funkciói átalakultak. A szocializmus sajátos területfejlesztési politikája – a korábbi természetes fejlődési folyamatokat figyelmen kívül hagyva – egyenlőtlen és hierarchikus magyarországi településhálózatot hozott létre, mely az életminőség objektív feltételeinek diverzifikálódását, valamint a meglévő különbségek felerősítést okozta. Ezek a tendenciák az elmúlt öt évben éreztették hatásukat. A posztszocialista átalakulás formálisan megszüntette ugyan a települések hierarchikus rendszerét, ám köztük a piacgazdasági folyamatok hatására egyre élesedő verseny bontakozott ki a régión belül, melyben a különböző életminőséget biztosító települések eleve eltérő starthelyzetből indultak. Jelenleg a térség két húzó ágazata az ipar és az idegenforgalom, ám mivel ezek területi eloszlása a régióban egyenlőtlen, dinamikusan fejlődő, fejlődő, stagnáló és felkapaszkodó települések egyaránt vannak, sőt összefüggő belső periféria területekkel is találkozhatunk. A régión belül a Nemzeti Fejlesztési Terv sajátos politikai alkuk következtében nem egy, hanem két ún. pólus települést is kijelölt, Székesfehérvárt, mint ipari központot és Veszprémet, mint tudásközpontot. Az ifjúsági területen ennek a sajátos tengely szerű fejlesztésnek egyelőre nem érezhető a hatása, sőt inkább a konkurencia harc erősödött az egyes régiós szerepkörökért az elmúlt öt évben.
Ismert, hogy a gazdasági és társadalmi szerkezet átalakítása előtt az egész országot átszelő nehézipari tengely részeként definiálták - a hagyományos nehézipar válságáig - a Tapolca-Ajka-Veszprém-Várpalota-Székesfehérvár-Dunaújváros és Dorog-Oroszlány-Tatabánya "kis ipari tengelyeket". E kistérségekben a szén-, bauxit-, és mangánérc bányászatnak (Tapolca, Ajka, Dudar, Oroszlány, Dorog), valamint az alumíniumkohászatnak (Várpalota), vasgyártásnak (Dunaújváros), a gépiparnak, gépgyártásnak (Veszprém, Székesfehérvár), az elektronikai iparnak (Székesfehérvár)  és a vegyiparnak (Balatonfűzfő, Pét) is, vagyis a tradicionális szocialista gazdaságfejlesztés során prioritást élvező ágazatoknak voltak, alakultak jellemző üzemei, jelentős bázisai. Az örökség a szerkezetváltás és a recesszió évei után is az ország fejlettebb területei közé emeli a térséget, iparosodásának köszönhetően mind a bruttó hazai termék tömegében, mind pedig a GDP-ben – Budapestet is számítva – a második helyet foglalja el Magyarország hét régiója között. Az egy főre jutó GDP 2001-ben 11315 PPS volt, ami hazai viszonylatban élmezőnyt jelentett ugyan, de az EU 27 tagállama tekintetében csak az uniós átlag 53 százalékát érte el.  2006-ban már 13529 PPS volt, ami az EU átlag 60 százaléka.
Dinamikusan fejlődő központoknak továbbra is a megyeszékhelyeket és vonzáskörzetüket tekinthetjük a régióban, ahol az ipari termelőágazatok egy része működőképesnek bizonyult, és ezzel egyidejűleg sikeresen tudták kezelni a gazdasági szerkezetváltásból adódó problémákat. Az utóbbi években megtelepedett az alapvetően képzetlen munkaerőre épülő multinacionális tőke is, gazdasági funkcióját tekintve azonban kétséges az innovációs, vállalkozói központtá válás ezekben a térségekben. A fiatal munkavállalókra ebben a viszonyrendszerben nagyobb tömegben számítanak ugyan a központi települések multinacionális vagy kisebb vállalatai, ám korántsem képzettségüknek megfelelő állással várják a fiatalokat, mert elsősorban betanított munkásként szeretnék foglalkoztatni az olcsó munkaerőt. A régió nagyvárosai a magasan kvalifikált fiatal szakembereknek (többdiplomás fiatalok) továbbra sem igazán tudnak megfelelő állást kínálni, így azok vagy a képzettségük alatt vagy a régión kívül (a fővárosban vagy külföldön) próbálnak munkához jutni.
Közlekedési, logisztikai szerepe is jelentős a régiónak, nagyfontosságú vasútvonalak, közutak és autópályák is átszelik. A térséget északról és keletről a Duna, Európa egyik legfontosabb vízi útja határolja.

A régió az európai porondon

Az Európai Unió régiós GDP rangsorát tekintve (PPS-ben kifejezve) 2001-ben a 254 régió közül a 227. helyen állt, mindössze 27 másik régióban volt alacsonyabb az egy főre jutó GDP, mint a közép-dunántúli régióban. 2006-ban a 27 tagállam 271 régióját nézve a 230. helyre került, ami, figyelembe véve, hogy a két új csatlakozó állam Bulgária és Románia volt, arról szól, hogy a fejlődés üteme elmaradt a fejlettebb európai régiókhoz képest.
Ha azonban a régió más – a fiatalok szempontjából különösen fontos – jellemzőit nézünk, szintén romlott a kép. A 494 milliós Európai Unióban kb. 110 millió fiatal él, ebből Közép-Dunántúl részesedése kb. 0,21 százaléknyi. Területileg a régió közép szinten van, a 271 régió egészét tekintve a 128. helyre került, népességszáma alapján a 183., a 100 Fő/km2-es népsűrűség pedig a 172. átlagos helyre „elegendő”.
A munkanélküliségi ráta alapján (6 százalék) a 90. legkedvezőbb helyen van a régió, ami sokkal kedvezőbb, mint az EU 27 átlag (8,2), és hasonló a helyzet a fiatalok munkanélküliségi rátája tekintetében is, ahol Közép-Dunántúl a 78. helyen áll (13,7 százalék), ami szintén jobb, mint az EU 27-ben mért 17,5 vagy akár a régi tagállamok (EU 15) 16,2 százalékos aránya. Ezzel együtt azonban jól látszik az is, hogy a régió mind a fiatalok foglalkoztatása, mind pedig a fent vázolt életminőségi mutatók tekintetében rontotta helyzetét az elmúlt években.
 
 



nyomtatási nézet | utolsó módosítás: 2010. 11. 24.
Impresszum